udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
45
találat
lapozás: 1-30 | 31-45
Névmutató:
Villon, Francois
1991. július 31.
Az amerikai szenátus, a képviselőház jóváhagyásával Romániával kapcsolatos határozatot fogadott el, amely "elítéli az antiszemitizmus újjáéledését és az etnikai kisebbségek iránti türelmetlenséget, az etnikumközi villongásokat Romániában". Felhívja a román kormányt, egyértelműen ítélje el azokat a szervezeteket, amelyek az antiszemitizmust szítják és a magyar, cigány és más kisebbség ellen uszítnak, biztosítsa a kisebbségek jogait. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 31., a szenátusi határozat szövege: Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 6./1996. március 7.
Traian Chebeleu elnöki szóvivő a Timpul hetilap márc 7-i számában azt állította, hogy az RMDSZ már 1990-től a kész tények politikáját gyakorolja a román állammal szemben és az etnikai autonómia megvalósítása felé halad. Chebeleu Románia európa tanácsi felvétele előtt még az 1201-es ajánlásért kardoskodott, most viszont azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy kettős játékot űz, hiszen számos utóbbi határozatával megkérdőjelezte Románia nemzetállami jellegét, egységét, szuverenitását. Az elnök szóvivő példaként felhozta az RMDSZ 1992-ben az ET-hez eljuttatott memorandumát, az RMDSZ 1992-es kolozsvári nyilatkozatát. Szerinte az RMDSZ "szeparatista jellegű" szerveket, hozott létre, így a Szövetségi Képviselők Tanácsát, az RMDSZ oktatásügyi tervezete "elkülönítő és maximalista jellegű". Ugyancsak kifogásolta, hogy az RMDSZ az 1995. évi kongresszusán "autonóm nemzeti közösségként" határozta meg a magyarságot. Amennyiben az RMDSZ vezetői nem változtatnak magatartásukon, akkor az ország elnöke, a kormány és a politikai erők továbbra is szilárd magatartást fognak tanúsítani, amikor az ország egysége forog kockán. A területi-etnikai autonómia a "stabilitás végét jelentené", mondta a szóvivő., és elutasította az önálló magyar egyetem gondolatát. Chebeleu szerint az RMDSZ nem tarthat igényt arra, hogy a romániai magyarság egyetlen képviselője legyen, mert nem minden magyar ért egyet politikájával. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./ Chebeleu neheztelt azért, mert az RMDSZ tagja lett az ENSZ-ben nem képviselt népek és nemzetek szervezetének, ahol szerinte nincs mit keresnie, mert az ENSZ-ben mind a magyar, mind a román népnek van szószólója, Románia és Magyarország. Chebeleu cáfolni igyekezett Tabajdi Csaba azon megállapítását, hogy a magyar kisebbségek a legbékésebbek Európában. Chebeleu szerint nem lehet elfelejteni "az RMDSZ által kirobbantott" etnikai villongásokat, de azt sem, hogy az RMDSZ köreiből többször hangzott el felhívás a polgári engedetlenségre. A Timpulban megjelent interjút azonnal idézni kezdte a Cronica Romana. /Gyarmath János: Vádaskodik az elnöki szóvivő. = Magyar Nemzet, márc. 8./2000. április 4.
A református egyházon belül jelentkező különböző vallási mozgalmak, irányzatok egyre nagyobb teret hódítanak a gyülekezetekben. Ezek közül a legismertebb a koreai-amerikai gyökerű Miskolci Missziós Csoport, a CE-szövetség, valamint a Zimányi József magyarországi lelkész nevével jelzett evangelizációs mozgalom. A Fehér megyei Magyarlapád egyike azoknak a településeknek, ahol a vallási nézeteltérések komoly feszültséget idéztek elő a gyülekezet, valamint a helység magyar közösségének életében. A konfliktust Bódis Miklós lelkipásztor áthelyezése váltotta ki, akit azzal vádoltak meg, hogy szakadást idézett elő a gyülekezetben. A lelkész magyarlapádi hívei több alkalommal is kifejezték tiltakozásukat a döntés ellen, amelyet szerintük igazságtalanul hoztak meg. Bódis hívei mindaddig nem hajlandók új lelkészt beengedni a községbe, amíg nem tisztázódik a helyzet, és a püspökség korábbi ígéretéhez híven nem vizsgálja ki az ügyet. - A Szabadság szerkesztőségébe eljuttatott levelükben a magyarlapádi reformátusok több mint hetvenhárom százaléka azzal a kéréssel fordul az Erdélyi Református Egyházkerület Püspöki Hivatalához és az Igazgatótanácshoz, vizsgálják újra Bódis Miklós református lelkipásztor áthelyezésének okait. Az aláírók "törvénytelennek" tartják a lelkipásztor elmozdítását. Levelükben a magyarlapádiak cáfolták Juhász Tamás teológiai professzornak azt a kijelentését (Szabadság, 2000. március 13.), hogy a püspökséget felkereső magyarlapádiak káromkodtak volna. /Vallási "villongások" Magyarlapádon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./ A Szabadság munkatársa dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke véleményét kérdezte a református egyházon belül megjelenő mozgalmakról. A püspök kifejtette, hogy az egyházon belül meginduló mozgalmakat meg kell különböztetnünk egymástól. Úgy látja, hogy a CE együtt akar dolgozni az egyházzal, és nem akar kiválni. Az együttműködés érdekében szükséges megteremteni a törvényes kereteket. Jelenleg tárgyalások folynak arról, hogy a CE miképpen iktatódjon be az egyházi belmissziós mozgalmak közé. A püspök reméli, hogy a beszélgetések nem az egyházszakadás felé vezetnek. Csiha Kálmán a Zimányi-féle evangelizációs mozgalmat szélsőségesebbnek és módszereiben nem reformátusnak látja. Kettéosztja a gyülekezeteket, az embereket szembeállítja egymással. Ezért határozottan ellenzik a Zimányi-féle módszert. Erről körlevelet küldtek minden lelkipásztori hivatalba. Csiha Kálmán sajnálatosnak tartja a Magyarlapádon történteket. Sajnos, két csoportra szakadt a gyülekezet. Az Igazgatótanács február végén áthelyezte a lelkipásztort azzal az indokkal, hogy személye a gyülekezetben szakadást idézett elő. A tanfegyelem kérdésében most indult a kivizsgálás. Akkor lehet csak világos képet látni, amikor a kivizsgálás megtörtént. - Van egy másik mozgalom is, amelyet egy amerikai evangelizátor kezdeményezett. Új gyülekezeteket próbáltak létesíteni, de egész Erdélyben száz, százhúsz lelket tudtak csak toborozni. - A mozgalmak jelzik, hogy szükség van a megújulásra az egyházban, de ez egészséges megújulás legyen. /Papp Annamária: Szükség van megújulásra. Beszélgetés dr. Csiha Kálmánnal, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./2000. augusztus 13.
Aug. 12-én tartják a millenniumi ünnepséget Szászrégenben. Az ünneplésnek része a szoborleleplezés és több plébániai és szociális célt szolgáló létesítmény megáldása. ″Célom az, hogy a széteső közösséget felrázzuk″ - vallja Pakó Benedek plébános. Fontosnak tartja a nyelvi, nemzeti szempontból szórványban élő magyarság ügyét képviselni, emellett fizikai szükségeikben is a segítséget adni. Szászrégenben korábban jelen volt a nemzetiségi villongás korábban, de 1992 óta jó a hangulat. 1992 óta ugyanis gyógyszertára van a helyi katolikus egyháznak. ″A betegnek nincs nemzetisége″ - jelentette ki Pakó plébános. 1991-92-ben felépítettek egy négyszintes, 500 négyzetméteres épületet a kialakítandó bentlakás pedagógusainak és az ide letelepedő szerzetesrend nővéreinek. 1993-ban elkészült a lánybentlakás, a fiúbentlakás a Kolping-házban kapott helyet, amely 1995-ben készült el. A környék szórványfalvaiból származó gyermekek, fiatalok laknak ezekben a bentlakásokban, s mindig van 5-6 moldvai csángó gyermek is, olyanok, akiket a gyulafehérvári kántoriskolába, papi hivatásra készítenek fel. 1999 óta a plébánia közvetlen szomszédságában álló épületet gyermekotthonná alakították. És készül egy újabb, amelynek emeletén kisebb színháztermet, kápolnát, klubtermeket terveznek. Az aug. 12-i ünnepségen a plébánia udvarán kialakított barokk parkban felállított, Szent Istvánt és Boldog Gizellát ábrázoló szobrot, a helyi Jorga Ferenc alkotását is leleplezik. /A leleményes szeretet látható jelei. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 13./2000. szeptember 5.
A magyar választóközeg fokozottan konszenzusorientált: vagyis elvárja a politikai elittől, hogy energiáját ne pazarolja véget nem érő vitákra, hanem konstruktívan álljon hozzá a magyar társadalom előtt álló problémák orvoslásához. Vannak kivételek, a meglehetősen agresszív retorikájú Kisgazdapárt például mindig is rendelkezett egy tíz százalék körüli választói bázissal, a MIÉP is felfelé ívelőben van, hajlíthatatlan radikalizmusa dacára. Ugyanakkor a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz akkor tudott nagy népszerűségre szert tenni, amikor üzenetének lényege pozitív volt. 1994-ben az MSZP ügyesen rájátszott a Kádár-kor iránti nosztalgiára és a "szakértői" imidzsre. A Fidesz azzal nyert 1998-ban, hogy az antikommunista retorikát visszafogta és elsődlegesen saját programjáról beszélt. Ilyen szempontból zseniális volt Orbán Viktor lemondása a Fidesz elnöki posztjáról és kivonulása a pártpolitikai villongásokból. Ez egy hosszabb Fidesz-kormányzás lehetőségét vetíti előre, állapította meg elemzésében Borbély Zsolt Attila. A magyar politikai életben masszív reprezentációval rendelkezik egy olyan balos irányzat, mely számára a nemzeti probléma, ezen belül elsődlegesen a trianoni szétszakítottság kérdése nem bír politikai relevanciával, az idegenbe szakadt magyarokat ezen irányzat képviselői koloncként érzékelik, és legyen szó akár autonómiáról, akár státustörvényről, akár a szomszédokkal való mosolypolitika kialakításáról, nem haboznak az összmagyarság érdekei ellen dönteni. A közvetlen érintettek - a határon kívül rekedtek -, akiknek feladata lenne a külhoni állampolgárság körüli nemzeti konszenzus kimunkálása, nos, ők sem minden esetben támogatják eme elképzelést. A Magyarok Világszövetségének új vezetése elkészítette a külhoni állampolgárságról szóló törvényjavaslatot. Itt van a lehetőség, hogy e kezdeményezés mellé álljanak azok, akik nemzetstratégiában, összmagyar programban gondolkodnak. Borbély Zsolt Attila örömmel venné, ha Markó Béla élére állna e kezdeményezésnek. /Borbély Zsolt Attila: Konszenzus. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 5./2005. február 22.
Móré-Sághi Annamária képzőművész Aradon a Városi Kultúrház keretében működő Régi Színháznál dolgozik. Az elmúlt hónapokban Villon- és József Attila-illusztrációkat készített, Tapasztó Ernő József Attila- és Villon-műsora mellé készültek a rajzok. Móré-Sághi Annamária képeslapokat, könyvjelzőket is készít. /Nagyálmos Ildikó: “Állandóan rajzolok”. Beszélgetés Móré-Sághi Annamária képzőművésszel. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 22./2005. február 23.
A nagy KilometriK lesz a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat Serény Múmia című mellékletének utóda – jelentette be Karácsonyi Zsolt, a melléklet szerkesztője a Bretter György Irodalmi Körön, Kolozsváron. A nagy KilometriK az eddig búvópatakként létező goliárd (más szóval vágáns, kóbor) irodalmat hivatott feleleveníteni, fogalmazta meg a szerkesztő. A goliárd műfaj képviselői, akik közül Francois Villon a legismertebb, Karácsonyi szerint „írtak, ittak és daloltak – és mai képviselői sem tesznek egyebet”. A bemutatón a melléklet első számában megjelent írások szerzői tartottak felolvasást: Muszka Sándor, Kovács Ferenc, Bréda Ferenc, Burus János Botond és Karácsonyi Zsolt művei hangzottak el. /Röviden. Új irodalmi kilométerkő. = Krónika (Kolozsvár), febr. 23./2005. július 14.
Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányához újabb hozzászólások érkeztek: a/ Bertha Zoltán irodalomtörténész szerint pontokba szedett bizonyítékok sorolásával tüsténkednek többen Sütő András írói-emberi teljesítményét (félévszázaddal ezelőtti megnyilvánulásait alapul véve) kisebbíteni vagy meghazudtolni. A posztmodern elméletek többé nemigen tulajdonítanak kitüntetett jelentőséget az olyan levéltári vagy egyéb adatbogarászásnak, amelynek módszereit bárki elég könnyen elsajátíthatja. Sütő már nem népszerű, hatása szűnőben van, életműve vegyes értékű, remekművet nem vagy alig írt – hangzanak a minősítések. Minden irodalomelméleti konferencia az imaginárius múltat konstituáló fikciókról szokott elmélkedni manapság, jegyzete meg Bertha Zoltán. Az irodalomtörténetben általában nem szokott sikerülni az idők során korszakos jelentőségűnek bizonyuló életművek életrajzi alapon történő devalválása – Villontól Adyig és tovább. Tény, hogy százezrek számára jelentettek és jelentenek ma is Sütő művei hiteles helyzettudósítást és helyzettudatosítást a magyarság nemzeti és kisebbségi sorsát illetően. Százezrek nemzeti öntudata és lélekjelenléte erősödött általuk, s a megmaradásba vethető reményt táplálták évtizedeken át, hangsúlyozta Bertha. Erőteljesebb érzelmi hatást keltenek a Sütő-művek még ma is, mint más, „posztmodern” sztár-szerzőkéi. A vita során valaki a Wass Albert-kultuszt megsokalló véleményét is kifejezte. Ezek szerint korlátozni kellene az olvasói szabadságot, s felfüggeszteni a nemes liberális eszmét, hogy mindenki azt olvas, amit akar és amit szeret? Mindig csak a sajátos, markáns nemzeti (nemzetféltő) tematika váltja ki az ellenérzést, egyfolytában csak az szúr szemet? A régi dokumentumok vizsgálatából miért kell Sütő András írói teljesítményére vonatkozó negatív ítéletekhez jutni? /Bertha Zoltán: Nem lehetnénk tényleg legalább posztmodernek (bokaharapdálás helyett). = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ b/ A Hét június 30-i számában Parászka Boróka Sikeres kudarc című cikkében sajnálkozással állapította meg, hogy a lap hasábjain hónapok óta folyó vitában, mely szerinte a „Földes László–Sütő András ügy”-ről szól, „hallgatott a hazai irodalom”. Miért lett a vitából „Földes László–Sütő András ügy” Sütőt Andrást lejárató, rágalmazó célzattal? – kérdezte Nagy Pál hozzászólásában. Amolyan „megélhetési gyűlölködők” forgatják hévvel méregbe mártott tollukat egyik-másik vita-cikkben, állapította meg. Parászka Boróka azt írta, hogy vállaltak minden véleményt, cenzúra nélkül. Valójában az A Hét szerkesztősége durván megcenzúrázott hozzászólásokat: Sylvester Lajosnak Egy „Bírói” ítélkezés margójára című cikkét (június 9.-i sz.) jócskán meghúzva közölték, holott a szerző a szerkesztőségnek küldött levelében határozottan megmondta: csakis a teljes szöveg megjelentetésével érthet egyet. Róna Éva írásának ugyanez lett a sorsa. Mindkét esetben a Sütő Andrásra vonatkozó pozitív mondandó kigyomlálását látta szükségesnek a végrehajtó munkatárs... Nagy Pál június 10-én írt az A Hét-nek: fontos lenne Hajdu Győző terjedelmes feljelentésének közlése. Hajdu ugyanis leírta, illetékes pártfórumoknak jelentette mindazt, amit Földessel kapcsolatban észlelt, és később információs anyagát benyújtotta a helyi állambiztonsági szerveknek is. Hajdu Győző beismerte tehát, hogy nem csupán a pártot informálta, de a belügynél is feljelentette Földes Lászlót 1958 augusztusában. Ez mutatja, hogy ki is volt a Földes-ügy főszereplője. Miért csak az Sütő szövegének közlését tartotta fontosnak A Hét? A Hajdu-féle irat közlését nem vállalta. Parászka Boróka szerint Hajdu Győző ebben „a vitában (s általában) nem jelentős személy; nem „releváns”. Eszerint a hetilap csak olyan személyekkel kíván foglalkozni a lap, akik súllyal vannak jelen a közéletben, az irodalomban. Ez szelektív eljárás. Nem igaz, hogy Parászka Boróka felajánlotta volna: írásban „foglaljam össze álláspontomat Hajdu Győző szerepével kapcsolatban”. Ilyesmiről szó se volt. Ellenben tény, hogy telefonbeszélgetésüket a szerkesztőségben „rögzítették”. Így ellenőrizni lehet: semmiféle fenyegetésről nem volt szó. /Nagy Pál: Egyoldalú „helyzetértékelés” = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./ c/ Szerkesztőségi választ közöltek: „Nagy Pál sorozatosan csúsztat, és valótlanságokat állít.” Csúsztat, amikor azt állítja: durván megcenzúrázták a szövegeket. Két esetben tekintettek el a teljes szöveg közlésétől: amikor olvasói levelet közöltek (Róna Éváét). Ilyenkor éltek a rövidítés és szerkesztés lehetőségével. Sylvester Lajos lapzárta után visszavonta saját terjedelmes szövegváltozatát, ezért a rövidített változatban közölték. Szerintük Nagy Pál telefonálásánál elhangzottak sértések és fenyegetések. /A Szerk.: Válasz. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 14./2005. november 8.
November 4-én tartott előadóestet Varga Vilmos színművész Kolozsváron, a Báthory Líceumban. A már háromszázadik előadásán is túl lévő művész Én, Francois Villon címmel tartotta meg estjét. A már három évtizedet megért előadást, kisebb-nagyobb szünetek után újra és újra előadja a színművész. /Lőrincz Levente: Villon-est a Báthoryban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./2006. május 11.
A honi közigazgatásban a külhoni magyarok iránti felelősséget megjelenítő Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) szervezete több sebből vérzik. Egy időben hatásköri villongások tárgya is volt az intézmény, minek következtében a kancellária nemzetpolitikáért felelős államtitkára, Szabó Vilmos fennhatósága alól a 2004-es kormányátalakításkor kikerült a hivatal. A politikus azóta csak a politikai felügyeletet látta el, a szakmai irányítás átkerült a Külügyminisztériumhoz. A HTMH költségvetése a 2003-as 743 millió forintról 2006-ra 566 millióra csökkent, sőt egyesek szerint a közelgő szigorítások miatt az intézmény léte is veszélybe kerülhet. Komlós Attila, a HTMH elnöke szerint ugyanakkor nemzetstratégiai fontosságú, hogy az intézmény fennmaradjon. „Nem látok megszüntetésre utaló jeleket. Korábban felmerült a Nemzeti Etnikai és Kisebbségi Hivatallal való összevonás, de a felvetés csak íróasztal mellől tűnik életképes megoldásnak. Gyökeresen más egy, a magyarországi kisebbségekkel, valamint a határon túli magyarokkal foglalkozó intézmény munkája, hivatása” – vélekedik az elnök. A külügyi tárca apparátusa már régóta feni a fogát a HTMH beolvasztására, sőt a Bem rakparton Gémesi Ferenc helyettes államtitkár felügyeletével Nemzetpolitikai Ügyek Irodája névvel külön bürokrataegység szorgoskodik a témában. A határon túli magyarok támogatására fordított költségvetési pénzek változása milliárd forintban: 2003: 10,083 /a költségvetés 0,19 %-a/, 2004: 10.712 /0.18 %/, 2005: 12.829 /0,19 %/, 2006: 9.787 /0,13 %/. /Ablonczy Bálint: Lépéselőnyben az elnök /Heti Válasz (Budapest), máj. 11./2007. január 29.
Független EP-képviselőjelölt indítását kezdeményezi az RMDSZ-en kívüli ellenzék, közösen felkérik Tőkés László püspököt, az EMNT elnökét, hogy vállalja a jelölést. Amennyiben Tőkés László elvállalja a jelölést, ahhoz 100 000 támogató aláírást kell gyűjteni. Mindez elképzelhetetlen a hat szervezet együttműködése nélkül, márpedig az RMDSZ-en kívüli ellenzék megosztott. A Csapó–Tőkés, Csapó–Szász, Szász–Tőkés féle villongások ismertek, írta Székely Kriszta, a lap munkatársa. /Székely Kriszta: Zsákutcában. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 29./2007. május 22.
Suba László szobrász kisplasztikák sorozatait, régi és újabb plakettjeit állította ki Kolozsváron, a Fehér Galériájában. A Jézus élete című sorozat képei kerámia tárgyak, domborművek, felületeiket a szobrász bronzozta, patinázta. Az Ószövetség jelenetei szintén így épülnek fel. Villon-sorozatának darabjai a költő verseire, verssoraira alkotott képek. Plakettjein a magyar kultúra klasszikusai láthatók. /Józsa István: Suba László kiállítása a Fehér Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./2009. március 23.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök – lemondott egy kicsit. Néhány napja még alternatíva nélkülinek, reformernek és válságmenedzsernek adta ki magát. Most egy ártatlan pártkongresszuson – lemondott Feltételei vannak. Egyrészt a csődkormányzásra szánt utódot pártelnöki minőségében ő is láttamozni szeretné, másrészt az utódlás fölötti egyezkedésre két hét haladékot ad. A miniszterelnöki lemondás meglebegtetése nem más, mint az alternetíva-nélküliség mesterfogása, mellesleg az ország érdekében akár áldozatra képes államférfi dogmáját hivatott megalapozni. Taktikai zsenialitását számtalanszor bizonyította már „a miniszterelnök”. A jelenlegi magyar kormánypolitikát nem véletlenül nevezték annyiszor látványpékségnek: D-209-es ügy, megpuccsolt miniszterelnök, népszavazások, őszödi beszéd, botrányos ünneplések, utcai randalírozások és rendőr-agressziók, abszurd építkezések és ingatlan-panamák, pártpolitikai belvillongások, intézményesített uszítás és külpolitikai bukták sorozata, írta Laczkó Vass Róbert. Az „akadály-miniszterelnök” (BBC-zsargon!) előremenekül. A „törpepártok” ugyanis nem érdekeltek egy előrehozott választásban. A rettegett forgatókönyv ezzel szemben apokaliptikus: a jó régi pártkatonák amolyan kapitalista túrabakancsban tapodnak végig a sivatagosodó magyar ugaron, hogy kebelen melengetett homoki viperák fejét is leharapva zsigereljék a nemzeti vagyont. /Laczkó Vass Róbert: Túlélő show. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./2009. július 24.
Több civil roma szervezet tüntetett július 23-án az RMDSZ bukaresti székháza előtt. A romák a székelyföldi roma–magyar villongásokra hívták fel a figyelmet, és azt tették szóvá, hogy a helyi hatóságok nem kezelik kellő komolysággal a két kisebbségi közösség tagjai közötti konfliktust. Legutóbb Csíkszentkirályon gyújtották fel a magyarok egy roma lakos csűrét, miután az megkéselte az egyik magyar férfit a falu kocsmájában. A magyarokat az bőszítette fel, hogy a késelőt a hatóságok nem tartóztatták le azonnal. (Roma tiltakozás az RMDSZ-nél. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./ „A barikád ugyanazon oldalán állunk” – mondta RMDSZ-es politikusi minőségében Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetője a roma szervezetek képviselőinek, akik egy „cigány–magyar megállapodás” szimbolikus aláírásával tiltakoztak az RMDSZ bukaresti székháza előtt a csíkszentmártoni és csíkszentkirályi romák üldöztetése miatt Markó Attila elismerte: fontos, hogy az RMDSZ-es elöljárók ne uszítsanak, ne buzdítsanak önbíráskodásra. „A mi elvárásunk viszont az, hogy a romák keltette félelem szűnjön meg Székelyföld falvaiban” – tette hozzá. „Nem megfelelő helyen keresik az igazságot, mert mi már nem vagyunk kormányon” – mondta Markó Béla RMDSZ-elnök Marosvásárhelyen, a roma szervezetek bukaresti tiltakozásáról. Hangsúlyozta, amíg kormányon volt az RMDSZ, folyamatosan foglalkozott a roma-kérdéssel. /Cseke Péter Tamás: Roma–magyar barikádok. A bukaresti RMDSZ-székház előtt tüntettek tegnap a cigány szervezetek képviselői. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 24./2011. május 2.
Az összhang keresése
Az a nemzetiségi kapocs, amely összeköti a romániai magyarságot, nem tudja eltakarni a különbségeket.
Annyi bizonyos, miután éveken át a Magyar Polgári Szövetség, illetve a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagy a Székely Nemzeti Tanács amolyan szabadcsapatként rohangált ide meg amoda a közélet és a politika mezején, jelenleg valamennyien rájöttek arra, amit az RMDSZ már megalakulása pillanatában megérzett: demokratizáló társadalmakban szövegelni lehet ugyan bármennyit és bármikor, de intézményrendszer nélkül lehetetlen felelõsségteljesen, gyakorlatiasan, ha úgy tetszik, mérhetõen képviselni a romániai magyarság érdekeit.
Más román parlamenti pártokkal is összevetve, az RMDSZ-nek mindig fontos érv maradt a kezében ez a belsõ intézményrendszer, amelynek kellõ kiegyensúlyozottságú kialakításán - az erõteljes központosítás vagy a gyors döntésekre képtelen szétaprózottságok között - nagyon sokat törték a fejüket a korabeli vezetõk. Akárcsak azon, hogyan lehet megjelentetni a szervezetben a romániai magyarság soraiban már a kezdetektõl érzõdött gondolati sokszínûséget, lehetõleg úgy, hogy ez különösképpen éles helyzetekben vagy éppen választásokon ne menjen a hatékonyság rovására.
Az elsõ évek majdhogynem örökölt pártszerkezete után így alakította ki az RMDSZ a jól ismert állammodellt, amelyben a Szövetségi Képviselõk Tanácsa jelentette a döntéshozatalt, a szövetségi elnökség, a parlamenti képviselet és az ügyvezetõ elnökség a különbözõ szintû és feladatkörû végrehajtást, az etikai bizottság azt az Alkotmánybíróságot, amelyrõl mifelénk manapság ugyancsak sokat hallani, majd az évek során számos mûködési szabályzat-átírással igyekeztek ezt a szerkezetet összhangba hozni a politikai-társadalmi változásokkal.
Márpedig ezek a változások - szerencsére - bekövetkeztek, és közülük is a legjelentõsebb az önkormányzatinak nevezett rendszer kialakulása, még akkor is, ha a kifejezés még mindig a helyi közigazgatás, a helyhatóság túlságosan is elõkelõ és a szerepköröknek csak részben megfelelõ változata. Nem a nagypolitika, nem a társadalomelméletek és nemzeti-nemzetiségi ideológiák, hanem a romániai magyarság hétköznapi, megélhetési, fejlesztési, korszerûsödési kérdéseinek egész sorával küzdõ polgármesterei és tanácsosai nyomására az RMDSZ vezetõsége rájött arra, hogy nem elegendõ a lobbizás, a Bukarestbe, Kolozsvárra vagy éppen Marosvásárhelyre való utazgatás, hanem ezeknek a kérdéseknek olyan szervezett fórumot is teremteni kell, ahol az önkormányzati munka tapasztalatai is rendszerezhetõk, érvényesíthetõk.
Így alakultak ki a különbözõ szintû önkormányzati tanácsok, és vezetõik révén kerültek az országos vezetõség elé a mindennapok konkrét, gyakorlati kérdései. Az önkormányzatok azonban nem csupán a szervezet és a lakosság közötti állandó érintkezési felületen tevékenykednek, hanem igen hamar megjelenítettek egy másik gondot is: vajon az RMDSZ többségû helyi tanácsoknak vagy a kisebbségi tanácsi RMDSZ-frakcióknak azt kell tenniük, amit az RMDSZ helyi vezetõségei vagy vezetõi sugallnak nekik, vagy éppen õk maguk tekinthetõk helyi szervezeteknek? Hiszen az elõbbiek óhatatlanul elszürkültek és már-már láthatatlan, hivatali munkájuk csak a választások vagy valamilyen nemzetiségi kampány során lobbant fel.
Az ilyenszerû belvillongások mellett azonban nyilvánvalóvá vált egy másik tény is: az a nemzetiségi kapocs, amely összeköti a romániai magyarságot, nem tudja eltakarni a különbségeket, hiszen a tömbmagyar-szórványmagyar, városi és falusi életvitel, politika és civil szervezetek, vállalkozók és munkavállalók, múltba fordulók és korszerûsödni óhajtók - a sort még hosszasan lehetne folytatni - skáláin olyan jelentõs eltérések mutatkoznak, amelyeket nem lehet egyazon megoldási módok alapján kezelni.
A régiós átalakítások, a székelyföldi, partiumi és belsõ-erdélyi önkormányzati tanácsoknak a létrehozása, amelyre az RMDSZ legutóbbi, váradi kongresszusa lehetõséget biztosított néhány vezetõség-szerkezeti módosítással együtt, csupán az elsõ lépések azok közül, amelyek a szervezetet a megváltozott társadalomhoz alakítják. A továbbiak sem maradhatnak el.
Székedi Ferenc
?j Magyar Szó (Bukarest)2011. június 24.
Magyarellenes felirat Szatmárnémetiben
Feljelentést tesz ma a szatmárnémeti polgármesteri hivatal, illetve a városi RMDSZ-szervezet a Szatmárnémeti Pálfalva felõli bejáratánál levõ helységnévtáblára festett gyalázkodó felirat miatt.
A megyeszékhely nevét román, magyar és német nyelven hirdetõ táblán a napokban magyarokat sértõ felirat jelent meg: a Muie ungurilor (szoptok, magyarok), melynek szerzõje egyelõre ismeretlen. Csehi Árpád megyei RMDSZ-elnök a Krónika kérdésére elmondta: úgy véli, a dolog a város hatáskörébe tartozik, ha viszont az önkormányzat nem lép, feljelentést tesz ez ügyben a szövetség megyei szervezete. Kereskényi Gábor, a szatmárnémeti RMDSZ-szervezet elnöke, alpolgármester szerint ma két feljelentést is tesznek: egyiket a szövetség városi szervezete nevében közösség elleni uszítás miatt, de a polgármesteri hivatal is bírósághoz fordul a közvagyon rongálásának vádjával. Nagyon remélem, hogy mindössze elszigetelt esetrõl van szó, és nem jelenséggel állunk szemben - fejtette ki Kereskényi Gábor. - Szatmár megyére nem jellemzõk az etnikai villongások. Az elmúlt húsz évben a választási kampányidõszakokat kivéve magyarellenes uszításra nemigen volt példa. Az alpolgármester megemlítette azt is, hogy 1990-ben sem volt táptalaja Szatmárnémetiben etnikai alapú konfliktusok szításának, hiszen a fekete márciust a szatmári megyeszékhelyre tervezték eredetileg, és csak akkor tették át a magyarellenes provokáció helyszínét Marosvásárhelyre, amikor a szervezõk látták, hogy a városban sem a román, sem a magyar lakosság nem hajlik a nyílt ellenségeskedésre.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)2011. december 20.
Markó szerint csak az RMDSZ hiteles
SZKT-és villongások Sepsiszentgyörgyön
Az erdélyi magyar pártok közötti lehetséges együttműködés is szóba került az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának Sepsiszentgyörgyön megtartott hétvégi ülésén. A felszólalók közül azonban senki nem gondolta komolyan, hogy országos szinten közös asztalhoz kéne ülnie a három erdélyi magyar pártnak.
Kelemen Hunor kizárta annak a lehetőségét, hogy új választási pártban kellene megmérettetnie a három erdélyi magyar pártnak. Az SZK családtámogatásról és a gyermekvállalás ösztönzéséről, valamint a szórvány megerősítéséről szóló cselekvési terveket fogadott el. Az Erdélyi Magyar Néppárt nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy az SZKT több felszólalója támadta Tőkés László EP-alelnököt. A hétvégén ülésezett az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa. A testület által elfogadott, a családpolitika támogatásáról szóló terv szerint a szövetség politikusai egyrészt önkormányzati, másrészt kormányzati eszközök révén hoznak intézkedéseket a családok támogatása érdekében. Az RMDSZ az önkormányzatok bevonásával indítja el 2012-ben a családtámogatást és gyermekvállalást ösztönző programokat, így egyebek között a Családbarát közösségek nevűt. E szerint a szövetség színeiben mandátumot nyert önkormányzati tisztségviselőknek érvényesíteniük kell a településfejlesztésben a program kritériumrendszerét, a helyi költségvetésekben pedig önálló tételként kell finanszírozniuk a családtámogató- és gyermekvállalást ösztönző programokat. Ezzel párhuzamosan a szövetség családtámogatást és gyermekvállalást ösztönző kormányzati intézkedés-csomagot is kidolgoz, amelyet a román pártok elé terjeszt elfogadás végett. A csomag egyebek között a nők munkába való visszatérésének elősegítését és a gyermeket nevelő családok számára fenntartott szociális háló erősítését célozza. A másik cselekvési terv a szórvány támogatásáról szól. A dokumentum kultúra és társadalomszervezés, oktatáspolitika, ifjúság, valamint sajtó területeken fogalmaz meg feladatokat. A dokumentum egyebek között a Magyar Napok rendezvénysorozat fontosságát hangsúlyozza. A Fogadj örökbe egy műemléket nevű program a műemlékek védelmét, a magyar kulturális örökség fontosságát kívánja tudatosítani. A cselekvési tervben prioritásként jelenik meg a Magyar Házak szövetségbe való szervezése. Székelyföld és a szórványtelepülések közötti testvérkapcsolatok feltérképezése és erősítése is a kiemelt célok közé tartozik. A tanácskozáson több felszólaló is érintette a romániai magyar politikai szervezetek közötti együttműködés kérdését azt követően, hogy ősszel megalakult az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP). Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke elsietettnek és rossznak tarja azt, hogy a szövetség egyik-másik megyei szervezete máris feladta az RMDSZ arcát és identitását „egy képzelt koalíció kedvéért”. Szerinte az erdélyi magyarságnak ma egyetlen hiteles érdekvédelmi szervezete van, az RMDSZ, és „ezen kívül még van két pártocska”. Leszögezte: nem hisz a választás szabadságában, csak az egység parancsában, és az RMDSZ-nek minden feltétele megvan, hogy maga mellé állítsa az egész erdélyi magyarságot.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke leszögezte, hogy nem fognak létrehozni egy új pártot, úgynevezett választási pártot a jövő évi romániai választások előtt. Beszédében az RMDSZ elnöke álszentnek nevezte a szövetség politikai ellenfeleinek az együttműködés szorgalmazására vonatkozó nyilatkozatait. Szerinte az EMNP és a korábban megalakult Magyar Polgári Párt (MPP) megmérettetésre készülnek.
Tiltakozik az EMNP
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége közleményében kifejti: „Meglehetősen sajátos politikai felfogásra vall az, hogy a kisebbik kormányzó párt, az RMDSZ hétvégi gyűlésén az egyik legfajsúlyosabb probléma Tőkés László európai parlamenti alelnöksége volt. Annak a tisztségnek kapcsán hazudott ismételten Kovács Péter főtitkár, amelyet nem az RMDSZ-nek köszönhetően láthatott el másfél évig az Erdélyi Magyar Néppárt védnöke, hanem amellyel a FIDESZ-KDNP szövetség tisztelte meg erdélyi képviselőnket és általa az egész erdélyi magyarságot. Az Európai Parlamenti munkát óriási helyzeti hátránnyal kezdte az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke: gyakorlatilag Románia uniós tagsága alatt ért be az opportunista RMDSZ-es politika „eredménye” – az 1996-os kormányralépés óta letiltott önálló erdélyi magyar külpolitika hiánya –, aminek következtében Európa ma sokkal kevésbé érzékeny az egyik legnagyobb őshonos nemzeti közösség problémáira.
Egyfelől megértjük, hogy az RMDSZ fél attól, hogy Tőkés László a továbbiakban EP-képviselői munkája mellett többletfeladatot vállal itthon – hiszen ők is pontosan tudják, hogy Erdély legismertebb és legnépszerűbb politikusaként az erdélyi magyarok figyelnek a szavára. Másfelől alapos a gyanú, hogy ez a méltatlan „fúrás-faragás” tulajdonképpen politikai füstbomba: figyelemelterelés arról, hogy Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter – Kelemen Hunor kulturális minisztertársát követve – zöld utat készül adni a cianidos aranybányászatnak Verespatakon. Így lesz teljes a kép: erdélyi altalajkincseinket bagóért eladják alólunk és mi maradunk egy ökológiai bombával, hatszáz hektárnyi zagytározóval”- fogalmaznak a közlemény aláírói. A közlemény aláírói arra is kitérnek, hogy remélhetőleg „a következő RMDSZ-es seregszemlén az ellenségnek vélt magyar szervezetek és személyek ellen irányuló lejárató propaganda helyett napirendre kerülnek a munkahelyteremtésre és a romokban heverő hazai egészségügy rendbetételére vonatkozó konkrét elképzelések is. Mert mindeddig a „tulipános” válságkezelő szakértelemből csak további néhány százezer közalkalmazott tervezett elbocsájtására vagy a vizitdíj bevezetésére futotta”.
Erdélyi Napló (Kolozsvár)2012. március 14.
Támpontok
Mivel a tegnap elfogadott – a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel kapcsolatos – kormánydokumentumot közvitára bocsátották, talán az intézményben tanuló több mint négyezer egyetemistának is lesz alkalma arra, hogy pontosan megértse, miről is van szó. Mert ha valaki Marosvásárhelyen szóba áll akár magyar, akár román orvostanhallgatókkal vagy más szakok román és magyar növendékeivel, csakhamar rájön arra, hogy bizony az egyetemisták egyáltalán nem tájékozottak, vagy adott érdekek mentén félretájékoztatták őket.
Vegyük csak az orvosi kart: a magyar egyetemisták mindenekelőtt a gyakorlati órákon érzik azt, hogy nem tanulhatnak teljes mértékben anyanyelvükön. Itt vegyes csoportok működnek, az oktatók között pedig vannak magyarok is, románok is. Számukra a gyakorlati órákra való előzetes felkészülés, amelyekből ki is kérdezik őket, jóval nehezebb, hiszen különösképpen a székelyföldieknek a nyelvi nehézségekkel is meg kell küzdeniük. Az egyetem román diákszövetségének elnöke – amikor egy televíziós beszélgető műsorban megkérdezték tőle, hogy miért tartanak a román diákok az önálló magyar kartól, a beoltott jelszó mellett („a politika maradjon az egyetem falain kívül!”) – azt nyilatkozta, hogy ők szeretik a vegyes csoportokat, mert így megtanulnak magyarul, és ha Marosvásárhelyen akarnak dolgozni, akkor mindkét nyelvet ismerniük kell. A város lakossága ti. – következésképpen a betegállománya is – félig magyar, félig román. Érvelése szerint továbbá ha a magyar végzősök nem ismerik a román orvosi fogalomtárat, nem tudnak sikeresen helytállni a rezidens- majd a szakorvosi vizsgákon.
Az is egyértelmű mind a román, mind a magyar diákok számára, hogy az egyetem anyagi alapja – laboratóriumok, egyéb segédeszközök, sportpályák – közös tulajdonban és használatban marad. Mint ahogyan ahhoz sem fér kétség: a harmadév utáni gyakorlati órákon – amelyeket főleg a marosvásárhelyi sürgősségi kórházban és a klinikákon töltenek – mind magyar, mind román betegek panaszait meg kell hallgatniuk, és ha nem állítanak fel helyes diagnózist, akkor következhet a pótvizsga. Méghozzá esetleg fizetéses.
Mert ha valaki veszi magának a fáradságot, és egy kissé eltűnődik a MOGYE működési szabályzatán, akkor rájön arra, hogy meglehetősen piacközpontú, a folyamatos tanulás és az óralátogatás hiányát pedig különböző pénzügyi eszközökkel a vezetőség igyekszik felszámolni. Mindebből az következik, hogy az önálló magyar kar kialakítása az egyetemen belül egyrészt tantestületi, másodrészt intézményszervezési, harmadrészt pedig elvi kérdés: egy demokratikus államban miért ne tanulhatna bárki bármit az anyanyelvén? A lényeg: a MOGYE-t ki kell vezérelni a romániai politikai (választási) játékokból, meg kell szabadítani az etnikai villongás felhangjaitól, és akkor a megoldás oktatásjogi, oktatástechnikai dolog. A kormány vitaanyaga ezen az úton halad
Székedi Ferenc
Új Magyar Szó (Bukarest)2012. szeptember 20.
Sapientia: a második tíz év
Több mint tíz évvel a kapunyitás után első olyan tanévét kezdi a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, amikor nem csak akkreditációs reményeinek ad hangot, hanem saját államvizsga lehetőséget is kínál a hallgatóknak. Nem kis megvalósítás, még akkor sem, ha a romániai akkreditációs törvényekben megszabott minimális hét esztendőhöz képest tíz évébe került a révbe jutás az egyetlen hazai magyar egyetemnek. S bár a sok adminisztratív hercehurca ellenére is az oktatási piac egyik meghatározó szereplőjévé vált, a papír mégiscsak fontos dolog, alaposan megdobhatja a továbbiakban az egyetem vonzerejét.
A Sapientia második tíz éve azonban egészen más kihívásokról fog szólni. A gyermekbetegségek kinövése, a kezdetek akut, más egyetemekkel való villongásokat is kiváltó oktatóhiányának enyhülése, mi több, tekintélyes mértékben saját nevelésű tanári kar kialakítása immár olyan dimenzióba helyezte az egyetemet, ahol az esetleges bakik már nem írhatók a kezdeti „hamvasság” számlájára. Persze ez csak elmélet, hisz az intézmény immár jó ideje minőségi oktatói tevékenységével, tanárokat vonzó és hazavonzó feltételrendszerével, valamint egyre bővülő infrastrukturális lehetőségeivel hívja fel magára a figyelmet. Nem utolsó sorban pedig azzal a szellemiséggel, a hazai magyar értelmiség formálására tett erőfeszítéseivel, amelyekben egyértelműen listavezetővé nőtte ki magát. A szakmai felkészültség kétségbevonhatatlan fontossága mellett ugyanis legalább akkora prioritásnak számít a specifikus tudásnak egységes nemzetpolitikai gondolatrendszerben való érvényesítése. A motivációs tényezők között örvendetesen teret hódító szempont alkalmas lehet olyan plusz alkotó energiák azonosítására és felszabadítására is, ami egy helyét és önrendelkezését újrafogalmazó közösség fejlődésének motorja lehet. Kulcskérdés persze, hogy az új státusú egyetem milyen mértékben lesz képes válaszolni a folyamatosan változó képzési elvárásoknak. A szakma azt tartja, hogy egy felsőoktatási intézménynek legalább tízévente érdemes felülvizsgálnia oktatási kínálatát, azt összevetni a munkaerőpiac kihívásaival, az átalakuló társadalmi struktúrákkal. A Sapientia eddigi, részben kényszerű rugalmassága e tekintetben is sokat ígér, miután azt nem veszélyeztetik belső strukturális monstrumok. A kezdetben megfogalmazott célkitűzések – a keresztényi és egyetemes emberi értékek érvényesítésére való törekvés, a magyar és egyetemes kultúra értékeinek ismerete és tisztelete – a következő tíz esztendő arculatát is képesek lesznek meghatározni.
Csinta Samu, Erdélyi Napló (Kolozsvár).2012. december 21.
Testvéreim az urbanizációban!
Esküszöm, nem állt szándékomban búcsúlevelet írni! Tegnap reggel azonban elkövettem azt a végzetes hibát, hogy kinyitottam a hűtőszekrényt, és ellenőriztem a reggeli kávém alapját képező sovány tej szavatossági idejét. Naná, hogy december huszonegyedikén lejár! Profin adagoltam, idáig tartott – ez volt az első gondolatom. A másodikat viszont apokaliptikus mennykövek repesztették ezer darabra: jobb, ha még idejében megiszom az utolsó cseppig! Most itt ülök, szürcsölöm az utolsó előtti kávémat – ez már úgyis a feketeleves –, és annak próbálok utánajárni, hogyan is telepedett ránk ez a világvége-biznisz.
A apokalipszis-jóslatok divatja majdnem egyidős az emberiséggel. Az első emberpár kiebrudalása a paradicsomból jól meg is alapozta folyton dühöngő katasztrófa-tudatunkat: („A földbe térünk mindahányan, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg!” (Villon – Faludy – Haláltánc-ballada)
Mert összeomlik Bábel tornya, tíz csapás szakad Egyiptomra, „langas” koszorúk pusztítják el Szodomát és Gomorrát, és úgy alája penderít az özönvíz Noé bárkájának, hogy Ubara-Tutu fia, Ut-napistim is csak nehezen ússza meg a dolgot! Ami pedig a jövőnket illeti: olvassátok a János-Apokalipszist!
A világvége-jövendölések persze sosem jönnek be igazán. Aki végigrágta magát Frans G. Bengtsson Vikingek c. kétkötetes ópuszán vagy más hasonszőrű munkán, az tudhatja, micsoda sűrű praktikákkal várták a világvégét a Krisztus utáni első ezredfordulón. A vízözön-sláger később is menő volt, ám Toledói Jánosnak nem jött be 1186-ban, a tübingeni Johann Stoflernek sem 1524 februárjában. Hogy megússza a közfelháborodást, Stofler későbbre halasztotta a dolgot, és szegről-végről igaza lett: a saját könyvei csapták agyon, amikor a tudománya rászakadt a dolgozószobájában. De se szeri, se száma a különféle szektavezérek világvégejóslatainak, melyeket azóta is nagy szeretettel várunk, az igazi bajnok azonban mégiscsak Nostradamus, aki szerint a világvége akkor jön el, amikor a Húsvét Márk napjára, az Úrnapja pedig János-napra esik. Eddig tehát Nostradamus óta mindösszesen ötször volt már világvége – legutóbb 1943-ban, és ekkor majdnem be is jött. A következő 2038-ban lenne. Sajnos, közbeszól a maja naptár…
A világvége mindig profitorientált. Előbb voltak a különféle, „csak nálunk” beszerezhető kabalák, amulettek és ómenek, aztán a kegytárgyak, ereklyék és bűnbocsátó cédulák, végül pedig a katasztrófabiznisz. Egy ötvenes éveit taposó amerikai milliomos, Larry Hall amolyan XXI. századi Noé-bárkájába fektet, amelyben akkor is dühöng majd a luxus, amikor sötét és semmi lesznek. A kansasi bunker, ahová a végtelenül high society menekülni készül, 3 méter vastagságú betonfalakkal óvja majd lakóit 50 méter mélyen, speciális ellátórendszereinek köszönhetően ellenáll majd vízözönnek, atomtámadásnak, földrengésnek és járványoknak egyaránt. Az első apartmanokat már meg is vásárolták, a befektető 7 millió dollárt kaszált az üzleten.
De térjünk vissza a mi proletár, decemberi apokalipszisünkre. Van abban is biznisz bőven! A mexikói Xul nevű városkának például óriási profitot jelent a maja naptár vége. A város neve beszédes, annyit jelent szárazon: „a vég”. Lakói valóban a maják örököseinek érzik magukat, szerintük az apokalipszis éppolyan hétköznap, mint a többi, mindössze annyi történik majd, hogy elkezdődik életük hátralevő része. A városban működő spa-hotel azonban berendezkedett a világvége-turizmusra. Ha valaki egy izmos maja masszőrrel szeretné átrelaxálni a szörnyű időket, itt jó pénzért megteheti. Fizetni persze előre kell, az adóbevallás elmarad, ha pedig mégsem, akkor is mindenki jól jár: a vendég, a masszőr, a szállodás.
A guatemalai maja örökösök jóval önérzetesebbek, így érzékenyebbek is a világvége-bizniszre. Guatemala minden második lakosa valamelyik maja népcsoport kései leszármazottja, vezetőik pedig kikérik maguknak, hogy Guatemalavárosban apokalipszis-konferenciát szervez a kulturális tárca, a környéken pedig állami segédlettel egymásra licitálnak rá az egzotikusabbnál egzotikusabb világvége-túrák. Az állítólagos apokalipszis körüli tömeghisztériát egy nép történelmi hagyatékával szembeni tiszteletlenségnek vélik, és kultúrájuk áruba bocsátásának tartják a nagyszabású rendezvényeket. Ha szétnézünk a világban, igazat kell adnuk nekik: még egy ilyen apokalipszis, és helyrebillen a világgazdaság! Az van ugyanis, hogy világszerte megnőtt a kereslet a foszilis gyúanyagok, konzervek és gyertyák iránt, ufóhívők és katasztrófaturisták lepik el a kultikus vagy annak vélt magaslatokat és helyszíneket, az egyszerűen nyugalomra vágyó vagy kevésbé leleményes helybéliek nem kis bosszúságára. Még az erősen ortodox oroszok is olyannyira fölvásárolták a fáklya- és termosz-készleteket Novokuznyeckben, hogy Medvegyevnek magának kellett megszólalnia az ügyben. Kína Csinghaj tartományában politikai színezete lett a dolognak: a Mindenható Isten tagjai nyilvános tereken prédikálják az apokalipszist, amelyből nyilván csak a szekta tagjainak van menekülés, különben is ők hivatottak megtörni „a nagy vörös sárkány” hatalmát. Akinek füle van, hallja meg! A kínai kommunista vezetés hallotta, azonnal országos kampányt indított az apokalipszis ellen – kinek sikerülne másnak, ha nem a kínaiaknak? –, a szekta több száz tagját pedig lesittelték egy időre. Gyanítom: túl fogják élni, és az keserű lesz…
A maja naptárból eredő félelmeket egyébként éppen a maja-kutató régészek cáfolták meg nemrégiben. Guatemala – már megint Guatemala! – Petén nevű tartományában van ugyanis egy hatalmas maja romváros, amelynek szakszerű régészeti feltárása csak néhány évvel ezelőtt kezdődhetett el, a National Geographic jóvoltából. Még mielőtt a majákra hivatkozva véget vethettünk volna a világnak, előkerült idén egy festett kamra, melynek a falaiba karcolt naptár az eddig ismert legrégebbi maja számításokat tartalmazza. Ezek a számítások tulajdonképpen asztronómiai feljegyzések, amelyek a csillagászati eseményekhez viszonyítva segítenek kiszámolni a maja kultusz meghatározó rituáléinak pontos idejét. Nos, az egyik ilyen csillagászati esemény bekövetkeztét 3500-ra datálták, ami jócskán túlmutat a sarki közértben apokalipszis céljából fölvásárolható gyertyákon, fáklyákon és konzerveken. Ezek a számítások másfajta világszemléletet tükröznek, mint amilyen rajtunk hatalmasodik el mostanában: azt jósolják ugyanis, hogy a világ folytatódni fog, és pontosan olyan lesz holnapután is, mint volt tegnapelőtt.
Nálunk viszont az új kormányzati ciklussal mindenképpen beköszönt az apokalipszis. Horderejéhez képest a maja naptár vége könnyen oldható matematikai képlet. És nem hiszem, hogy ez az apokalipszis profitot hoz majd Mădulari, Fundătura, Vărsătura, Jena, Sculeni, Flămânzeni, Gogoşari és Béta–Dobó–Vágás lakóinak, akik a maja világvégével nemigen törődnek, a mi kis hazai apokalipszisünkhöz viszont jó, ha beszerzik előre a gyertyát és a konzerveket!
Biztos, ami biztos: én búcsúzom. Legfeljebb tévedek, és akkor kellemes… pardon, kellemes a lábvíz, mondaná msgr. barátom, Jakab Gábor, tehát Áldott Karácsonyt, hiszen úgyis éppen elkezdődik életünk hátralevő része.
Apokaliptikus szeretettel,
Laczkó Vass Róbert
Szabadság (Kolozsvár)